A Biológus Tudományos Diákkör
és a Diákköri Iskolák története az ELTE TTK-án
 
   Ezt az összeállítást Dr. Zboray Géza azért írta, szerkesztette, hogy a mostani diákok és persze a kollégák is – ha erre támad kedvük – elolvashassák azt, miképpen kezdődött az ELTE TTK-án a diákköri munka, kik dolgoztak és mit tettek ennek érdekében?
A közreadottak biztosan hiányosak, tehát ha valaki pontosítani tud, kérjük, írjon a zboray@elte.hu címre!
1999. december 28.
 
     Dr. Kondics Lajos és M. Dr. Odorfer Magdolna visszaemlékezései nyomán
     Dr. Juhász Gábor visszaemlékezése
     Dr. Bárdos György visszaemlékezése
     A Biológus TDK elnökei időrendben
     A Biológus TDK hallgatói vezetői időrendben
 

Az ötvenes évekig – a start előtti időszak

Dr. Kondics Lajos és M. Dr. Odorfer Magdolna szóbeli közlése alapján

   Nevezett kedves kollégáim, egykori megbecsült oktatóim visszaemlékezései szerint a tudományos diákköri munka (a továbbiakban TDK) az 1940-es, 50-es években és ezen idők előtt is – a maihoz hasonló szervezett formában – ismeretlen volt Karunkon. Ha valaki egy tudományos téma iránt érdeklődött, felkereste azt a személyt, aki az adott problémával foglalkozott és megpróbált a laboratóriumában munkalehetőséget kapni. Ez nem volt könnyű! Ha az illető oktató úgy ítélte meg, hogy a hallgató érdeklődése komoly, sokszor járt be az intézetbe és megpróbált a laborvezetővel beszélgetésbe bocsátkozni, ahol megmutathatta azt, hogy vannak ötletei, elképzelései, akkor kapott kisebb feladatokat, amikben segíthetett, majd később önállóan dolgozhatott. Minthogy a szakdolgozat, ill. diplomamunka írása nem volt kötelező, az ilyesfajta akciókat egyesegyedül a tudományos érdeklődés inspirtálta.

   A tudományos diákköri munka feltehetően a szakdolgozatírási kötelezettséggel együtt jelent meg, hiszen ezzel a követelménnyel szükségessé vált a hallgatók rendszeres és intézményes bevonása a kutatómunkába és az elért eredmények megfelelő fórumokon történő előadása.

(Dr. Zboray Géza írása)

  vissza a lap tetejére
* * *  

A TDK Nyári Iskoláinak kezdete

Dr. Juhász Gábor visszaemlékezése, 1999 tavaszán
(ELTE TTK, Élettani és Neurobiológiai Tanszék)

   1968-ban a TDK Diáktanácsának elnöke Friss Ágnes volt, de mivel elvégezte a tanulmányait és a gyógyszeriparban helyezkedett el, új vezetőséget választott a TDK. A megújulás szellemében mind a diák, mind az oktatói vezetés megváltozott. Az oktatói vezető Dr. Mühlrád András, a Biokémia Tanszék docense lett (később Nigeriában majd Izraelben egyetemi tanár). A diák-vezetőség három tagú volt abban az időben, Fridvalszky Loránd (akkoriban a Növényszervezettani Tanszék docense) V. éves szakdolgozója, Bukowinszky Anna, Fedorcsák Imre tanár úr (Genetika Tanszék, Mikrobiális Genetikai Laboratórium, később az UNESCO alkalmazottja Franciaországban) diákköröse, az akkor III. éves Kondorosi Ádám és Markel Éva (Összehasonlító Élettan Tanszék) diákköröseként Juhász Gábor II. éves hallgató lett. A változás nagy volt, hiszen az addigi vezetés egy tanárból és egy diákból állt.

   Mühlrád András törekvése a TDK szakmai színvonalának emelése, illetve a TDK munkájának átalakítása volt. Szerinte a TDK nem szorítkozhatott csupán az évente tartott konferenciák szervezésére, hanem valódi tudományos fórumként, szinte egy hallgatói tudományos társaságként kellett volna müködnie. Ezzel mindannyian egyetértettünk és keresni kezdtük a gyakorlatilag is megvalósítható lehetőségeket.

   Az egyik fontos téma a havonta rendszeresen megszervezésre kerülő tudományos előadások programja lett, minek keretében a hazai kiemelkedő kutatók tartottak erdeklődést felkeltő, illetve továbbképző előadáasokat.

   A másik fontos feladatunk az I. és II. éves hallgatóknak szervezett tanszéklátogatások, ma úgy lehetne mondani: Tanszéki Nyílt Nap megrendezése volt, amikor egy-egy tanszék fogadta az érdeklődőket és bemutatta a laboratóriumait és kutatási témáit, melyekben TDK és szakdolgozati munkalehetőségeket ajánlott fel. Eközben sokat beszelgettünk a vezetőségi ülésnek nevezett, de valójában baráti beszelgetésként zajló találkozóinkon arról, hogy hogyan lehetne a hallgatók diákköri, szakdolgozati és álláslehetőségeit javítani olyan irányban, hogy az egyetemen kívüli intézmények munkájába is belelássanak. A legfőbb aktualitás az SZBK szervezése volt, amit az intézet várható felépítése előtt már elkezdtek Straub F. Brunó akademikus irányításával. Bukowinszky Anna ötlete volt, hogy az őszi félév elindulása előtt szervezzünk egy Nyári Iskolát valahol vidéken, ami összetartja a résztvevőket, és hívjunk meg rá neves szakembereket az egyetemünkről, illetve külső intézetekből. Az előadások célja kutatási témák és területek bemutatása lenne, majd a meghívottak, estig ottmaradva akár hallgatók toborzására is felhasználhatják a lehetőséget kötetlen formában.

   A terv nagyon jónak látszott mégpedig azért, mert régen szükség lett volna valamilyen hasonló információra! Akkoriban nem nagyon lehetett számitani külföldi lehetőségekre a biológusoknak. A fizikusoknak volt Dubna, a Szovjetúnió központi fizikai kutatóbázisa, nekünk csak hazai lehetőségek jutottak. Aki pedig másfelé akart volna menni, azt bűnözőnek minősítették, illegális országelhagyónak stb. stb., családját meghurcolták és többet nem jöhetett haza, mert letartóztatták volna. Maradt tehát a hazai kutatói álláspiac amiről, hasonlóan a mai helyzethez, szinte alig volt fogalmunk. Nagyon lelkesen vágtunk bele a szervezésbe és igen nagyratörő listákat alkottunk akademikusokból, intézetvezetőkből és tanszékvezetőkből, mit sem ejtve az akkori hierarchikus rendszerekről. Mühlrád András mosolyaiból sejtettük, ha jól melléfogtunk és ádáz ellenségeket akartunk meghívni egymás után. Utólag biztos vagyok benne, hogy jókat szórakozott a naivitásunkon, de nagyon sokat segített, hogy ne hibázzunk!

   A helyszín, mivel Anna (Bukovinszky Anna) Gödön dolgozott és lévén a régi tornyos, Huzella Tivadar által adományozott villa részben üdülőként is üzemelt, azaz volt benne és a melléképületekben elég szálláshely, evidensen a Gödi Biológiai Állomás lett. A meglepetés akkor ért minket, amikor a szinte elérhetetlenül magas pozíciókban levő emberek a hallgatói hívásra szívesen jöttek el. Volt közöttük MTA Főtitkár, SZBK vezető stb. Az előadások egy használaton kívüli üvegházban voltak, amiből következett a technikai színvonal is, pl. a diavetítés lehetetlen volt és az előadóknak be kellett érni a táblával. Az esti tábortüzek és a teraszon folyó beszélgetések valamint a jó hangulatú előadások eredményeként teljes siker volt a rendezvényünk.

   Ezután Bukowinsky Anna végzett, a TDK vezetésébe Kuzsel Éva került a helyére. A Nyári Iskolákat továbbra is nagy sikerrel szerveztük (Nagytétény, Göd) egészen addig, amig három év múlva mindnyájan végeztünk és abbahagytuk a TDK munkát, valamint Mühlrád Andrást is leváltották a TDK vezetői posztról. Innen kezdve lassan elhaltak a Nyári Iskolák, volt pár próbálkozás később is, de az a pár évig tartó sikeres időszak nem ismétlődött meg többet.

  Végezetül mi lett a szervezőkből? Mühlrád András Izraelben lett egyetemi tanár, de máig visszajár a Biokémia Tanszékre. Ő Nigériában vállalt legális állásából disszidált illegálisan. Bukowinszky Anna Pécsett lett elektronmikroszkópos laborvezető. Kondorosi Ádám a Pasteur Intézet egyik osztályát vezeti, már legálisan került a nagyon megbecsült állásba, akadémikus. Kuzsel Éva ma Kondorosi Ádámné, vele dolgozik. Juhász Gábor az MTA-ELTE kutatója, tudományos főmunkatársa. Máig szívesen emlékezünk arra a rövid időszakra amikor a TDK vezetése tanár és diák részről egyaránt politikamentes és szakmai indittatású lehetett egy agyonpolitizált és igen kétes időszakban. Talán életreszóló tapasztalt volt azonban az, hogy kizárólag szakmai alapú hozzáállással rendkívül stabil dolgokat lehet létrehozni, de ha a politika beteszi a labát, akkor a legjobb kezdeményezés is elhalhat. A másik tanulságunk volt, hogy a mi generációnk volt talán az utolsó, amelyik érdemben tanulhatott a két Világháború közötti, az igazán élvonalbeli hazai kutatás itthonmaradt képviselőitől, és ez hatalmas érték! Ezt átadni kötelességünk egy olyan fiatal generációnak, amelyik újra nemzetközi együttműködésben dolgozó, nem kizárólag a külföldi álláslehetőségeket kereső hazai tudományosságot kell hogy építsen, hiszen ez számára az egyetlen valós lehetőség. A mi- és az utánunkjövő generációk ádozatul estek annak az értelmiségi elvándorlásnak, ami a 60-es évek elejétől mostanáig változó intenzitással folyik. Kezdetben mentek a legjobbak, vagy inkább menekültek, később ment aki tudott, megélhetési okokból, ma pedig egyre inkább elapadnak a lehetőségek. A mi Nyári Iskolánk azonban, a jó hazai kutatóműhelyekhez való csatlakozást segítette, és kizárólagosan hallgatói kezdeményezésre indult. Megszívlelendő!

vissza a lap tetejére
 * * *

Dr. Bárdos György visszaemlékezése, 1999 tavaszán
(ELTE TTK; Élettani és Neurobiológiai Tanszék)

   Én 1972-ben kerültem a TDK közelébe, pontosabban akkor választottak meg a BTDK diákköri titkárának (akkor voltam IV-ed éves). Előttem, ha emlékeim nem csalnak, Kondorosi Ádám, Kuzsel Éva, és talán Barta Ferencvoltak a titkárok. Arra nem emlékszem, hogy ki volt akkoriban a tanárelnök, a kari szinten biztosan a "Minka néni" (Fux Vilma), majd az ő távozása utan talán Dr. Hegyi György és/vagy Dr. Ajtay Katalin (Biokémiai Tanszék). Az én titkároskodásom idején már a néhai Dr. Juhász-Nagy Pál (JNP) volt a tanárelnök (annak aki nem ismerte: Juhász-Nagy Pál egy csodálatosan művelt, kiemelkedően tehetséges botanikus, elméleti biológus és biomatematikus volt, akkoriban ennek a Karnak az egyik szellemi világítótornya). Sok évig dolgoztunk így kettesben JNP-vel. Ő adta az elvi iranyítást, én végeztem a szervezést, és képvisletem a BTDK-t a kari diákköri fórumokon és máshol is. Amikor Juhász-Nagy Pál betegeskedése miatt lemondott, én lettem a TDK tanárelnöke, és sok évig az is maradtam. Ez valamikor a 70-es évek végén, vagy a 80-asok elején lehetett talán.

   1983-ban, amikor Amerikába mentem, Dr. Kiss János (Élettani és Neurobiológiai Tanszék) vette át a BTDK elnöki teendőit; tőle valamikor 1986-ban vettem vissza, mert nem nagyon ment. Ez újabb időszakom a 90-es évek elejéig tartott. Ez alatt a BTDK Kivaló Diákkör címet kapott!

   Amikor aztán a FEFA és egyéb pályázatok már nagyon megterheltek, lemondtam erről a funkcióról, és én javasoltam Dr Pásztor Erzsébetet (Genetikai Tanszék). Ő egy rövid ideig csinálta is, de aztán gyermeke született, és ezért egy kicsit akadoztak a dolgok. Ekkor kértek meg, hogy javasoljak valakit, és Te (Zboray Géza) jutottál az eszembe (bocsánatot kérek érte!!!). Hát ennyit a históriáról!

   Érdekes még talán, hogy még titkárságom idején indult egy diákköri folyóirat, akkor még stencilezve, ezt a Váradi Katival ketten szerkesztettük, és mi neveztük el Amőba-nak. Akkoriban még kézzel rajzoltuk a címlapot, ebben az egész évfolyam segített, és az Amőba azt a szakmai sokféleséget jelképezte, amit a biológus diákköi munka magába foglalt. Később a lap lassan elhalt, de a szimbólum máig megmaradt, sőt fel-fel bukkan, noha senki sem emlékszik már, honnan eredt. Időközben egy ifjabb generáció, (talán Kristóf Zoltánék, vagy méginkább Görög Györgyék csapata?) egy rövid időre indított egy Spóra cimű hasonló újságot, ami ugyanarra a sorsra jutott, csak gyorsabban, mint az Amőba. Végül még egy érdekes momentum.

   Az "én időm" előtt a konferenciákon csak biológusok vettek részt, és csak szigorúan kísérletes munkával. JNP-vel együtt mi találtuk ki, hogy be kellene vonni a biol-kémeseket is (a biol-földrajzosokról is volt szó, de azok a földrajzos tanszékcsoporthoz tartoztak akkoriban), és rá kell venni őket, hogy vegyenek részt a TDK munkájában; ez meglepően sikeres húzás volt. Ugyancsak mi ketten kezdeményeztük, hogy elméleti, sőt review jellegű munkák is készüljenek a TDK konferenciákra, amire, mint írtam, eladdig nem volt példa. Itt a Karon ez igen hamar meghonosodott, az első review jellegű díjazott munkát egy biol-kémes, Roman Mariann készítette valamilyen növényélettani témában, az első díjazott elméleti munka pedig szerénységemé volt. A JNP által irányított "Path analizis: új alkalmazások" című munkám első díjat nyert a Karon (és – legalábbis remélem – nem protekciós alapon; már akkor is volt rendes zsűri). Megpróbáltuk ezt az elvet az OTDK-n is érvenyesíteni, de akkoriban ez csúfos kudarccal járt: egyikünk dolgoztatát sem díjazták, sőt kikeltek ezek létjogosultsága ellen is. A mi szekciónkban pl. Frenkl Róbert-tel (Sportélettanos professzor a Testnevelési Egyetemen) voltam emiatt hatalmas, helyenként már elmérgesedő vitában, az elvekről persze, nem a dolgozatról, hiszen ő azt sem tudta, én ki vagyok ("egy alacsony, köpcös fiatal tanár igen erősen vitatkozott velem ..." - mondta később a fogadáson, azt nem is feltételezve, hogy egy hallgató ilyesmire vetemedik). Ezt az elvet aztán mindketten fokozottan képviseltük a kari-, egyetemi-, és országos fórumokon is, aminek eredményeként a következő OTDK-n már több ilyen dolgozat is szerpelt, sőt díjakat is kaptak. Pedig hol voltak még akkor a modellezők!!! (ld. Lengyel Máté 100 pontos előadását az idei konferencián!).

vissza a lap tetejére
 * * *
1996-tól Dr. Zboray Géza a Biológus TDK vezetője.

 * * *

A Biológus TDK elnökei voltak időrendben (feltehetően hiányosan)

Dr. Mühlrád András biokémikus
Dr. Fux Vilma, biokémikus
Dr. Hegyi György, biokémikus
Dr. Ajtay Katalin, biokémikus
Dr. Juhász-Nagy Pál, botanikus, biomatematikus
Dr. Bárdos György, fiziológus  –  ?–1983;  1986–?
Dr. Kiss János, fiziológus  –  1983–1986
Dr. Szathmáry Eörs, elméleti biológus
Dr. Pásztor Erzsébet, genetikus
Dr. Zboray Géza, anatómus  –  1995–2006
Dr. Vellai Tibor, genetikus  –  2006–2012
Dr. Müller Viktor, 2012–
 * * *

A Biológus TDK hallgatói vezetői voltak időrendben (a névsor feltehetően hiányos!)

Friss Ágnes
Bukovinszky Anna – Kondorosi Ádám – Juhász Gábor
Kuzsel Éva
Bárdos György
Szathmáry Eörs

Korcsmáros Tamás (diákelnök) – Berzsenyi Sára – Kelemen Kristóf (2004–2007)
Spiró Zoltán (diákelnök) – Pásti Gabriella – Billes Viktor (2007– )


Utolsó frissítés: 2008.03.25.